Bélapátfalva-Telekessy vendégház-Szarvaskő-Rozsnakpuszta-Sirok |
|
2019.10.29. 11:33 |
Szakasz hossza: 30,08km
Időjárás: napos, száraz őszi idő, 24°C
Szakasz jelzettsége: kitűnően követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok látnivalóval, 1014m összintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bélapátfalváról indul utunk(pecsételődobozka a cementgyár előtti oszlopra szerelve), ahonnan a kék keleti irányban hagyja el a települést a messzeföldön híres ciszterci apátság irányában. Hamarosan meg is érkezünk a páratlan szépségű műemlék monumentális épületéhez, ahova 500.- ellenében be is juthatunk megcsodálni a nem hétköznapi korral és szépségekkel megáldott templomot. Innen kellemes erdei sétával érjük el a következő pecsételőpontot, a Telekessy vendégházat, melynek felvezető lépcsősora mellett helyezték el a bélyegzőt rejtő dobozkát. Enyhe emelkedésbe kezdünk több km-en át, hangulatos erdőn keresztül haladva, mire megérkezünk túránk első szép panorámáját elénk táró Akasztó-hegy sziklás kilátópontjára. Szép rálátás nyílik innen az alattunk kanyargó Eger-patak völgyére, és az ott megbúvó meseszép település, Szarvaskő utcácskáira, a környező szelíd magaslatokra és déli irányban a Nagy-Eged hatalmas tömbjére. Innen nem sokat kell ereszkednünk, hogy elérjük az ugyancsak egy sziklapárkányon található Szarvaskő várát(már az a kevés, ami megmaradt belőle), ahol ismét hasonlóan szép panorámában gyönyörködhetünk. Néhány perc ereszkedés után Szarvaskő település hangulatos, nyüzsgő utcácskáin találjuk magunkat, szép, rendezett házak mellett elhaladva. Egy igazi üdülőtelepülés hangulatát árasztja a hely. Hamar el is érjük a falu központjában található kiskocsmát, ahol a bélyegzőt is őrzik. Készleteinket érdemes feltölteni a közeli élelmiszerboltban, hiszen Sirokig erre már nem lesz lehetőségünk. Meredek kaptatóval érünk fel néhány km megtétele után a Hegyes-kő hosszan elnyúló csúcsára, ahonnan ismét szép panorámában lehet részünk. Keleti irányban feltűnnek a Bükk-hg. 900m körüli magaslatai is. Innen egy több, mint 10 km-es "hullámvasutazásba" kezdünk, viszonylag kellemes tempóban, gyönyörű erdőkön keresztül haladva, útba ejtve Rozsnakpuszta pecsételőhelyet is(egy magányos fa törzsére van szerelve a dobozka), mire megérkezünk a nem sokkal a Siroki várhegy előtt magasodó érdekes, sokszor bizarr formát öltő Apáca-sziklákhoz. A kilátópontról gyönyörű rálátás nyílik a várra, Sirok településre, és a messzeségben már feltűnik a Mátra teljes vonulata. Néhány perc ereszkedést követően meg is érkezünk az eszményi fekvésű vár kissé romos, lepusztult épületéhez, amit 1600.- ellenében belülről is megcsodálhatunk(hangulatos múzeum is van itt berendezve). Ismét néhány perces ereszkedés után meg is érkezünk túránk végpontját jelentő Sirok településre, ahol a Hunor étterem teraszának egyik oszlopára szerelt dobozkában találjuk a szakasz lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthető a "Fényképalbum(Heves-megye)"-ben.
|
Dédestapolcsány-Mályinka-Bánkút-Cserepeskői-bg.-Bélapátfalva |
|
2019.10.28. 13:09 |
Szakasz hossza: 32,89km
Időjárás: napos, száraz, őszvégi idő, 23°C
Szakasz jelzettsége: kitűnően követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, extrém szintemelkedéssel(1554m)
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Dédestapolcsányból indul utunk, melynek déli határában pillanthatjuk meg a Serényi-kastély gyönyörű épületét és annak szép parkját, mely magánkézben van, sajnos nem látogatható. Aszfaltúton haladunk tovább az eszményi fekvésű Mályinka felé, mely már közvetlen a Bükk-hg. lábánál fekszik, annak elővonulataira is felkúszva. A Sanyi italboltban találjuk a bélyegzőt. Innen meg is kezdjük az emelkedést a tekintélyes magaságokkal rendelkező hegységbe. Hamar meg is érkezünk a festői szépségű Baróc-patak völgyébe. Egy hatalmas sziklakolosszus mellett haladunk el, mely nem más, mint a Pirító-kő impozáns tömege. Nemsokára elhagyjuk a patakpartot, meredeken kaptatva fel a Kisvár-oldalnak nevezett hegy oldalában, egy hatalamas sziklaképződmény, a Dédesi-Kisvár(594m) aljáig. Innen mindenképpen érdemes kitérőt tenni(oda-vissza kb. 3 km) a kék "L" jelzésen, mely a Dédesi-várhoz vezet. Kihagyhatatlan panorámában lehet itt részünk, habár a várból már nem sok maradt meg, miután egykori hős védőik, a török ostrom alatt magukra robbantották az erődítményt, sok ellenséget, de saját életüket is elpusztítva. Visszatérve a kékre egészen a Verebec-nyeregig viszonylag kényelmes tempóban haladunk, majd a nyeregtől extrém mértékű emelkedést kell legyőznünk az Ördögoldalnak nevezett meredek hegyoldalban míg kiérünk a Bánkút felé vezető aszfaltútra. Innen már néhány percnyi kényelmes sétával érjük el a Bánkúti sípályákat és a Síklubot, melynek étkezőjének falán találjuk a kéktúrabélyegzőt. Érdemes a környék büféiből, éttermeiből feltöltenünk a készleteinket, mert erre Bélapátfalváig már nem lesz lehetőségünk. Innen a Bükk-fennsík hullámzó ösvényein folytatjuk tovább utunkat, útba ejtve a Faktor-réti Madonna kegyhelyet, vagy a fokozottan védett, csodaszép karsztjelenségeiről és páratlan növény-és állatvilágáról nevezetes Zsidó-rétet(az ösvényről letérni TILOS!) is. A Keskeny-réttől kezdődően ismét erős emelkedésbe kezdünk, mely a Magyarországon páratlan szépségű panorámával rendelkező Tar-kőig(949m) kitart. Érdemes elidőzni a széles sziklapárkányon az alattunk elterülő hegyvidék látványában és a távoli alföldi sík tengerében gyönyörködve. Tiszta időben egészen a Tisza-tóig ellátni. Innen fizikálisan nagyon megeröltető " hullámvasutazásba" kezdünk tekintélyes szintkülönbséget leküzdve, szinte végeérhetetlen föl-le-föl-le menetben ingázva, elhaladva az "Őserdő", a Vöröskő-bérc kilátó, Cserepeskői-bg.(pecsételőhely!), Pes-kő kilátó, Őr-kő kilátó méltán nevezetes és látványos pontjain. Alaposan kimerülve, de élményekkel gazdagon töltekezve végre meredek ereszkedésbe kezdünk, mely kitart egészen Bélapátfalváig, ahol a Cementgyár előtt egy oszlopra szerelve találjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthetők a " Fényképalbum(Heves-megye)"-ben.
|
Vaja-Rohod-Nyírkarász-Gyulaháza-Anarcs-Kisvárda-Tiszakanyár-Cigánd |
|
2019.09.23. 13:48 |
Szakasz hossza: 52 km
Időjárás: napos, koraőszi idő, 18-20°C
Szakasz jelzettsége: nagyon gyengén jelzett szakasz, táblák teljes hiánya, jelzések jóformán csak a településeken jellemzőek, könnyű eltévedni, GPS nélkül szinte lehetetlen teljesíteni
Szakasz jellege: monoton szakasz, kevés látnivalóval, homokos-akácos erdők, dombok, végén szép rálátással a zempléni- és az ukrán hegyekre
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Vajáról indul utunk a Török Ignác utcán található kis élelmiszerbolttól, ahol a kéktúra bélyegző található. Elhagyva a települést nyugati irányban térünk rá a kék ösvényére. Rettentő monoton, ingerszegény szakasza következik most túránknak homokos-dombos-akácos vidékeken keresztül haladunk, érintve Rohod, Nyírkarász(kéktúrabélyegző a kocsma falán), Gyulaháza(itt áll az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülőháza, kéktúrabélyegző az egykori sörfőzde falán)és Anarcs(a Czóbel-kúria sajnos az azt körülvevő park életveszélyessége miatt nem látogatható)településeket. A mintegy 25 km-nyi monoton talpalás után kicsit fellélegezhetünk, mert Anarcs után kezdi kicsit megmutatni a környék a szépségét. Kisvárda felé haladva egyre gyakrabban pillanthatjuk meg a távolban a Kárpátaljai, a Zempléni és a Tokaj hegyeket. Kisvárdára érve nagyon kellemes meglepetésben van részünk, miután szépen rendezett utcák, parkok, épületek mellett haladunk el, a városközpont pedig gyönyörű látványt nyújt a sétálóutcájával, templomaival, könytárával, polgármesteri hivatalával. Innen északi irányban továbbhaladva érjük el Kisvárda gótikus várát, mely sajnos napjainkban igen romos állapotban van. Nyugatnak fordulunk és a kisvárdai strand portájának falára erősítve találjuk a kéktúrabélyegzőt. A Tesco mögött elhaladva érkezünk meg a Belfő-csatorna hangulatos partjára, melyet egészen Rétközberencs aprócska településéig követünk. Innen észak-nyugati irányba fordulunk, ismét homokos-dombos-akácos területen folytatva utunkat. A dombok tetejéről többször láhatunk szép panorámát a már korábban említett hegyvonulatokra. Tiszakanyárra érkezve az út melletti büfé falára erősítve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját. Északi irányba hagyjuk el a falut, fölkapaszkodva a Tisza gátjára, nemsokára elérve a nagyon forgalmas közúti hidat, melyen nyugati irányban át is kelünk. Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat a folyó tiszteletet parancsoló víztömegében és az azt határoló ártéri erdők szépségében, továbbhaladva a hídon nem várt, döbbenetes látványban van részünk. A hídon átkelve ugyanis egy csapásra előttünk teremnek, szinte karnyújtásnyi távolságra a Zemplén gyönyörű vonulatai. Szokatlan látvány ez ilyen közelségben az Alföldi kék ösvényén. Aki Szekszárd felől teljesíti a kéket, annak egy döbbenetes felismerést is nyújt a látványon túl, végcélja nagyon közeli már, hiszen az Alföldi kéktúra végpontja a hegyek lábánál elterülő Sátorlaljaújhely városközpontjában van. Innen délnek fordulunk és egy hosszabb gátmenet következik a Tisza hatalmas ártéri erdőkkel határolt partja mentén. Érdemes időnként kitérőt tenni a vízpartra, a széles folyó szépségeit megcsodálni. Kb. 5km után érkezünk meg a túránk végpontját jelentő Cigánd rendezett, szép településére, ahol mindenképp érdemes útba ejteni a református templomot, a "Bíró háza" tájházat és a falumúzeumot. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Szabolcs-Sz-B-megyé"-ben.
|
Megyehatár-Nyírlugos-Hoportyó-Istvántanya-Nyírbogát-Nyírbátor-Nyírderzs-Kántorjánosi-Vaja |
|
2019.06.20. 10:19 |
Szakasz hossza: 54,18 km
Időjárás: fülledt nyári idő, 31°C
Szakasz jelzettsége: nehezen követhető, hiányos jelzések, irányjelző táblák szinte teljes hiánya, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: erdős, homokbuckás, végén nyílt aszfaltmenettel, Nyírbátor környékén ritka szép reneszánsz és középkori műemlékekkel, monoton szakasz, kevés látnivalóval, 1176 m-es összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határától a Nyíracsádot Nyírlugossal összekötő aszfaltútról indul utunk, ahonnan azonnal be is térünk egy hangulatos vegyeserdőbe, annak erdészeti földútját követve. Vadvirágos mezők, homokbuckák és vegyeserdők váltogatják egymást újra és újra, nem sok változatosságot mutatva. A monotonitást csak Nyírlugos rendezett, szép települése töri meg, ahol az óvoda előtti infótáblára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját, innen ismét az előbbihez hasonló terepen folytatjuk utunkat. Néhány km-rel Istvántanya előtt érdemes letérni pár 100 méter erejéig a kék háromszög jelzésen, mely az Alföld legmagasabb pontját(Hoportyó:184m) jelző oszlophoz vezet. Panorámát ne várjunk, zárt erdőség veszi körbe e nevezetes pontot. Visszatérve a kékre hamarosan elérkezünk Istvántanya aprócska településére, ahol a kocsmában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen kb. 2 km-t haladva érjük el Nyírbogát déli peremét, mely alkalmas kiszállási pontnak is, hiszen forgalmas vasúti- és busz közlekedésivonalon fekszik, a közelben pedig több szálláslehetőség is van. Továbbfolytatjuk utunkat a korábbiakhoz még mindig hasonló, monoton terepen, majd újabb 12 km-t megtéve érkezünk meg a Báthoryak egykori birtokain elterülő szép városba, Nyírbátorba. Igazi felüdülést jelent a monton 35 km után a nyüzsgő, szépen kiépített belváros, ahonnan könnyen elérhetőek a város páratlanul szép és kor- valamint művészettörténetileg értékes látnivalói. Elsőként a Minorita templom és rendház tiszteletet parancsoló méretekkel rendelkező épületegyüttesét érjük el, ahol egy tárlat is látogatható a Báthoryak korából gyűjtött anyagot bemutatva. Egyébként ennek pénztárában találjuk a kéktúrabélyegzőt is. Nem messze innen található az ugyancsak ámulatba ejtő méretekkel rendelkező református templom, melyet a Báthoryak építtettek a győztes kenyérmezei ütközet emlékére 1480-ban. Mellette országunk legréggebi, az 1200-as években épült harangtornyát találjuk, mely fából épült és napjainkban kilátóként működik, szabadon látogatható. Egy-két percnyire innen pedig a Báthoryak egykori, páratlanul szép várkastélya is megtekinthető, benne múzeum is működik. A látnivalóktól alaposan feltöltődve vágunk neki a hátra lévő kb. 20km-nek, mely egyből egy nem várt akadállyal indul Nyírbátor határában. A kék nyílegyenesen vezetne tovább északi irányban, csakhogy időközben egy hatalmas területen terpeszkedő ipari létesítmény kezdte meg működését a közelmúltban, melynek köszönhetően kb. 1km-t kell kerülni az azóta felállított kerítés mentén. Néhány km-es földutat követően, a korábbiakhoz képest megváltoznak a terepviszonyok, innen már aszfalton haladunk tovább, Nyírderzsen is átkelve, ahol ismét egy nem mindennapi látnivaló vár ránk, a falu görögkatolikus temploma, melynek hátsó épületrésze a XII. századból való. A település kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen már teljesen eseménytelen úton haladunk tovább Kántorjánosi erősen pusztulófélben lévő települése felé, majd azon (teljesen értelmetlenül) áthaladva keresztezzük az M3-as autópálya széles aszfaltcsíkját egy felüljárón keresztül és kissé elcsigázva, kimerülve tesszük meg hosszú és monoton szakaszunk utolsó 4-5 km-ét, a Vajai tározó mellé épült hangulatos üdülőépületek mellett is elhaladva, majd végül megérkezve Vaja településére, ahol a főutcán egy aprócska élelmiszerboltban őrzik a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. Érdemes innen még egy 1 km-es kitérőt tenni a faluközpontba, ahol a szépen felújított vajai reneszánsz várkastély tekinthető meg, benne a Vay Ádám múzeummal. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Szabolcs-Sz-M-megye)"-ben.
|
Császártöltés-Illancs-Kéleshalom-Kunfehértó-Petróczi iskola (AK 121-125) |
|
2019.05.07. 11:57 |
Szakasz hossza: 58,5 km
Időjárás: koranyári idő, 22°C, szikrázó napsütés
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: monoton szakasz, kevés látnivalóval, hazánk félsivatagos területein vezet keresztül, homokbuckák, vegyeserdők, 1100 m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Császártöltés szép, rendezett központjából indul utunk, ahol a templom után keleti irányba fordulva rátérünk a Kossuth utca hosszú aszfaltcsíkjára. Itt található a falumúzeum is, melynek épülete tipikus példája az itteni korabeli(XVIII. sz.-i) betelepített német ajkú lakosság építkezésnek. Az utca vége felé egy dombok által határolt hangulatos völgybe érkezünk, egy szép, dombtetőn álló kőfeszület mellett is elhaladva. Kiérve a településről lágyan hullámzó, dimbes-dombos szőlőültetvények között visz utunk. A faluban egyébként több helyen is van lehetőség az itt termelt finom bor kóstolására. A szőlőket magunk mögött hagyva erdős területre érünk, majd egyre inkább a homokbuckás mezők uralják a terepet, mígnem elérjük a védett kéleshalmi homokbuckák területét. Egyedi látványosság hazánkban, kihagyhatatlan látnivaló. Kéleshalom csendes faluközpontjában, a buszmegállóval szemben egy ház falán találjuk a kéktúrabélyegzőt. Hamarosan el is hagyjuk a kis települést, annak határában északi irányba fordulva. Nemsokára elérjük a kéleshalmi ősborókás szintén látványban egyedülálló területét. Hosszú km-eken keresztül hullámvasutazunk a vegyeserdőkben, míg ismét keleti irányba fordulunk. Ismét egy nagyon érdekes és egyedi látványosság tárul szemünk elé, kopasz homokbuckák sora. Olyan érzés, mintha egy sivatagban járnánk, ilyet megint nem találni sehol másutt kis hazánk területén. Nemsokára elérjük a Pici paci tanya hangulatos épületegyüttesét az erdő kellős közepén, ahol érdekes módon egy kerítéskapun belépve a tanya széles udvarán halad keresztül a kék. Az udvar túlsó végén, az istálló melletti ház falára van rögzítve a kéktúrabélyegző aludobozkája. Egy barátságos kutyus is csatlakozik hozzánk a pecsételésnél, finom falatok reményében. Egy másik kerítés kapun keresztül el is hagyjuk az erdei lovastanyát. Innen már nem messze található Kunfehértó nagyon szépen kiépített, hangulatos üdülőtelepülése, strandja, számtalan szállás, szórakozási és étkezési lehetőséget kínálva, igazi oázis a homokos, buckás erdőségek közepén. Innen továbbhaladva a homokbuckákon, vegyeserdők látványán kívül már viszonylag eseménytelen úton haladunk tovább egészen a megye határát és egyben szakaszunk végét is jelentő Petróczi iskoláig, ahol az egykori iskola helyén működő csárda egyik teraszgerendájára szerelve találjuk a kéktúrabélyegzőt. Atúrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Bács-Kiskun-megye)"-ben.
|
Putnok - Uppony - Dédestapolcsány |
|
2019.04.25. 11:04 |
Szakasz hossza: 19 km
Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyári idő
Szakasz jelzettsége: jól követhető jelzések, táblák több helyen rosszul vannak szerelve(pl.: Uppony felé közeledve egyre nagyobb távokat és időt jeleznek)
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, 765m összintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Putnokról indul utunk, a vasútállomásról, mely egyben pecsételőhely is(a forgalmi iroda falára erősítve). Gyorsan el is hagyjuk a települést déli irányban, átkelve a festői völgyben vadregényesen kanyargó Sajó folyón, egy ideig a forgalmas aszfalton talpalva, míg el nem érjük a kiterjedt erdőség Vár-völgyi leágazását. Innen sűrű erdővel borított hegyoldalak közt emelkedünk kővel felszórt úton 400 m fölé, míg a hegygerincet elérve keleti irányba fordulunk. Néhány km után elérkezünk a szakasz egyik legszebb látványosságához, a Három-kő-bérc sziklapárkányához, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk, közelebb az Upponyi-hg., távolabb a fennséges Bükk-hg. vonulataira. Tiszta időben még a Mátra messze kéklő vonalait is megpillanthatjuk. Érdemes itt megpihenni, hiszen nem győzünk gyönyörködni a látványban. Meredeken ereszkedve haladunk tovább, ismét hangulatos, zárt erdőségeken keresztül, míg el nem érjük Uppony aprócska települését. Déli irányba fordulva egészen a Csernely-patakig haladunk, át is kelve azon, majd nyugati irányba fordulva érjük el a kis kocsmát, melynek kerítésére van szerelve a kéktúrabélyegző aludobozkája. Innen ellenkező irányban haladunk tovább, az iménti patak vonalát követve, mely nem mindennapi látványosságot faragott a hegység tömbjébe. Ez az Upponyi-szoros, égbe meredő sziklafalaival, kopár mészkőszirtjeivel. Felejthetetlen pontja ismét szakaszunknak. A szorost elhagyva már soron következik egy újabb fenséges természeti látványosság: a Lázbérci-víztározó, mely festői környezetben fekszik, erdős hegyoldalaktól közrefogva, számtalan horgászhelynek kialakított pihenőhelyével. Szabadnapokon érkezve számtalan pihennivágyó turistával, horgásszal találkozhatunk, több helyen bográcsos illata kelti fel meleg étel iránti olthatatlan vágyunkat. Mintegy 2-3km-t haladunk a gyönyörű állóvíz partvonalán mire megérkezünk szakaszunk végállomását jelentő Dédestapolcsány hangulatos, rendezett településére.
|
Aggtelek - Zádorfalva - Gömörszőlős - Kelemér - Putnok |
|
2019.04.24. 10:57 |
Szakasz hossza: 31,1 km
Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyár
Szakasz jelzettsége: hiányosan jelzett szakasz, GPS, távcső erősen ajánlott
Szakasz jellege: kissé monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval, 878m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az Aggteleki-bg. bejáratától indul utunk, ahonnan egyenes út vezet a szlovák-magyar határátkelőhöz. Még az átkelő előtt derékszögben nyugatnak fordul az út a határvonal mentén haladva. Magyar területen zárt erdőségben vezet utunk, ezért érdemes a dombtetőre felérve átlátogatni a szlovák területre, ahonnan szép panoráma nyílik a távolabbi magasabb hegyvonulatokra, völgyekre, városokra. Néhány km után eltér a kék a határvonaltól és hosszú km-eken keresztül ismét zárt erdőségben haladunk, míg Zádorfalva fölött szép fekvésű legelőkkel, mezőkkel borított dombok közé érünk, majd le is ereszkedünk a valaha szebb napokat látott faluba vezető aszfaltútra. A település nagy része lepusztult, romos épületekből áll, meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztva. A kocsmában a bejárati ajtótól jobbra, a falra rögzítve találjuk a pecsételő dobozkát. Innen nyugati irányba fordulva hamar elhagyjuk a falut, egy völgybe ereszkedve, mely mindinkább összeszükűl. Ráadásul jobbról-balról kökénybokrok szegélyezik az ösvényt, mely igen csak megnehezítik a haladást. A vendégmarasztaló kökényest magunk mögött hagyva utunk emelkedni kezd, egészen a Karu-fészke-tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik a Putnoki-dombságra, Gömörszőlősre, illetve távolabbra a Mátra és a Karancs kéklő vonulataira. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Mérhetetlen nyugalom és csend uralja a vidéket. Innen ereszkedünk a tüneményes Gömörszőlős aprócska településére. Úgy érezzük, megállt itt néhány 100 éve az idő, teljesen jogosan, hiszen lépten nyomon a régi paraszti életet idéző tájházakba, épületekbe, templomba botlunk. Igazi felüdülés a léleknek a hosszú, monoton szakaszt teljesítve(a pecsét a tájház előtti infótábla oszlopára szerelve!!!). Innen aszfaltúton haladunk tovább a pár km-re fekvő Kelemér településére, ahol ismét pecsételnünk kell a Tompa Mihály múzeum kerítésére erősített kéktúrabélyegzővel. A múzeum a költő egykori lakóháza, bármikor megtekinthető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, egy ideig aszfaltúton kanyarogva, majd betérve egy kiterjedt zárt erdőségbe. Nemsokára elhaladunk a Nagy-, és Kis-mohos tavak mellett, melyeknek felületét tőzegmohaláp borítja be szőnyegszerűen, sajátos növénytársulásoknak adva otthont. Sajnos a természeti látványosság részletesebben nem látogatható, szigorúan védett terület. Nem messze innen, felkapaszkodva az erdős dombgerincre érdemes kitérőt tenni északi irányba egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző rálátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett vonulataira. Déli irányba fordulva ereszkedésbe kezdünk, egészen a putnoki halastavak mellett is elhaladó aszfaltútig. Festői környezetben fekszik a tó, sok horgász, turista, pihenni vágyó család látogatja, érdemes elidőzni néhány percet a partján. Továbbhaladva, néhány km után érkezünk meg Putnok városába, és annak szépen kiépített főterére. Innen még kb. 1,5km a vasútállomás várójának falára erősített kéktúradobozkáig, mely egyben a több, mint 30 km-es szakaszunk lezárására is szolgál. Atúrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum B-A-Z megye"-ben.
|
Szádvár - Derenk - Jósvafő - Aggtelek |
|
2019.04.23. 11:27 |
Szakasz hossza: 24,5 km
Időjárás: változóan felhős-napos, kellemes tavaszi idő, 19°C
Szakasz jelzettsége: kíválóan követhető jelzések, de a táblák több helyen fordítva vannak felszerelve, ezáltal nem a helyes irányba mutatnak
Szakasz jellege: nagyon szép hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, a zárt erdőségeket itt-ott szakítják meg festői szépségű tisztások, legelők, rétek, 1199m összintemelkedés
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szádvár romjaitól indul utunk, ahová legkönnyebben Szögligetről juthatunk fel, kb. 2 km-t megtéve odáig. A várból nyíló panorámában kigyönyörködve magunkat zárt erdőségben haladunk tovább egészen Derenkig, mely egy kiterjedt tisztáson nyújtott lakhelyet főként lengyel nemzetiségű lakosainak mielőtt végleg kitelepítették őket(vadászterületté nyilvánítva a környéket) és teljesen elnéptelenedett, lepusztult. Ma már csak táblák figyelmeztetnek minket az egykori házak helyeire, illetve az egyetlen megmaradt épület, az egykori iskola, melyet múzeumnak rendeztek be. Háta mögött egy hangulatos kápolnát találhatunk manapság, lengyel zászlókkal díszítve, mely az ide visszazarándokoló leszármazottak emlékezetéről tanúskodik. (itt pecsételnünk is kell, melynek dobozkája az információs tábla oszlopára van rögzítve) Különleges hangulata van a helynek. Tovább indulva ismét zárt erdőségeken haladunk keresztül elérve Szelcepuszta festői szépségű hatalmas tisztását, ahol több hangulatos erdei házacska, istálló(lipicai lovakkal) és igényes külsejű turistaszállás is található. Mindenképp megéri néhány percet szemlélődni, lepihenni ezen a gyönyörű helyen, páratlan szépségű vidéke ez hazánknak. Némi erdei sétát követően ismét egy nagy kiterjedésű, hasonló szépségű tisztásra érkezünk, ahol számtalan felszíni karsztjelenségre, szép panorámákra és hucul lovakra lehetünk figyelmesek. Felejthetetlenül gyönyörű vidék. Mindenütt a csend, a nyugalom és a béke uralkodik a vidéken. Meredek ereszkedővel érkezünk a Tohonya-patak szurdokszerű erdős völgyébe, hangulatos sziklafalak között kanyarogva, mire elérkezünk Jósvafő meseszép településére, ahol számos népi lakóház, régi templom mellett elhaladva, kanyargós utcácskákon juthatunk el(a kékről ideiglenesen letérve, megéri!!) a Baradla-bg. jósvafői bejáratához(a pénztár melletti falra erősítve található a kéktúra pecsét dobozkája), útbaejtve a jósvafői tengerszem türkizkék víztükrét is. A barlangba (hasonlóan bármely másik bejáratához) csak vezetett túrákkal léphetünk, évszaktól függően különböző időpontokban, érdemes előzetesen érdeklődni. Meredek kaptatón térünk vissza a település feletti hegyoldalban folytatódó kékre, újabb zárt erdőségeken keresztülhaladva, majd néhány km után, kilépve az erdőből Aggtelek aprócska, takaros települését pillanthatjuk meg mélyen alattunk. Innen még mindig tovább emelkedik utunk a sziklás, nyílt terepen, egészen a Baradla-bg. aggteleki bejárata fölötti hatalmas sziklafal tetején épült kilátópontig, ahonnan pazar kilátás nyílik a Putnoki-dombság, Upponyi-hg. és a Bükk-hg. távoli vonulataira. Meredek lépcsőn ereszkedünk le a barlang bejáratához, melytől nem messze (a pénztár melletti vendéglő és szálló falára szerelve) találhatjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum B-A-Z-megye"-ben
|
Baja - Duna-part - Ósükösd - Szent Anna-kápolna - Sükösd - Ólom-hegy - Érsekhalma - Hild - Hajós - Császártöltés (AK111-117) |
|
2019.03.19. 18:40 |
Szakasz hossza: 60 km
Időjárás: változóan felhős-napos, koratavaszi idő, 14°C
Szakasz jelzettsége: többségében jól követhető jelek, egy-két helyen szükség lehet GPS-re, távcsőre
Szakasz jellege: nagyon szép, sok látnivalóval, természeti értékekkel, vízparti, nyílt és erdős szakaszok váltogatják egymást, szép panorámákkal, jelentős, összesen 1095m!!! szintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bajáról indul utunk, a kikötő melletti Gemenci vándorponttól, ahol a kéktúrabélyegző is található a kerékpártároló falára szerelve. Mielőtt továbbindulnánk, érdemes egy kis kitérőt tenni a gyönyörű történelmi belváros felé a Sugovica partján kialakított sétányon.
A Duna partján folytatódik utunk, miközben egyre inkább magunk mögött hagyjuk a város zaját, helyette erdőzúgás és madárdal kíséri utunkat a hosszú(több mint 10km), aszfaltozott töltésen, hangulatos kempingek, üdülők, hétvégiházak sora mellett elhaladva, melyről végül keleti irányban térünk le Ósükösd felé, ahol a turistaház kerthelyiségében találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen a hangulatos Vajas-fok partján haladunk tovább szántóföldek között, néhány újabb km után a Szent Anna-kápolnát és annak ódon kertjét megpillantva, melyet a legenda szerint egy vadász építtetett leánya emlékére, akit tévedésből lőtt le egy vadászat alkalmával. Innen már jól látható Sükösd forgalmas, rendezett települése hangulatos dombok oldalában meghúzódva, visszanézve innen pedig már többször is megpillanthatjuk a közeli Mecsek legmagasabb pontját, a 680m magas Zengőt. Sükösd egy alkalmas kiszállási pont a szakaszunkon, tekintve, hogy az elkövetkezendő kb. 25 km-t erdőben tesszük meg, és a környék bővelkedik jobbnál jobb szállásokban. A települést gyorsan magunk mögött hagyjuk(a XVIII. században betelepített német ajkú lakosság máig álló néhány jellegzetes népi lakóházán kívül nem sok látnivaló akad), majd néhány km után belépünk a hatalmas kiterjedésű vegyeserdőbe, ahol már jelentős szintkülönbségeket is le kell küzdjünk. Az erdő rendkívül gazdag apróvadban és nagyvadban(gímszarvas) egyaránt. Kétségkívül, erdei tartózkodásunk csúcspontja az Ólom-hegyen(173m) található, egykori geodéziai mérőtoronyból kialakított kilátó panorámája. A torony tetejére felmászva felejthetetlen látvány tárul elénk, pompás rálátással a Mecsek és messzebb a Villányi-hg. kéklő vonulataira. Nem sokkal Érsekhalma előtt érkezünk meg a hajósszentgyörgyi vadászházhoz, mely gyönyörű környezetben fekszik, több szépen kialakított pihenőhellyel. Érsekhalma településén nem sok látnivaló akad, ezért csak keresztül haladunk rajta, hogy nemsokára keresztezzük a rendkívül forgalmas 54-es utat. Ennek túlsó oldalán magasodik az Érsekhalmi Földvár impozáns méretű képződménye, melyre lépcsőkön fölkapaszkodva ismét szép panoráma tárul elénk. A földvárat magunk mögött hagyva átkelünk a Dunavölgyi-főcsatorna hídján, majd északnak fordulva a csatorna vonalát követjük hosszú-hosszú km-ken keresztül, míg egy újabb hídon visszatérve az innenső parta megpillantjuk a hangulatos dombtetőkre épült Hajós pincefalu tüneményes települését. Hangulatos kis utcácskákon vezet keresztül utunk, ahol egymást érik a szebbnél szebb pincék, vendégházak, borozók, melyek közül vannak 100 évnél is idősebb épületek. Mesebeli hangulat lesz úrrá az idelátogató gondolatain. A pincefalu keleti végében, az 54-es út mellett találjuk a Judit vendégházat, melynek falán található a kéktúrabélyegző dobozkája. Innen érdemes letérni a kékről, mely a Dunavölgyi-főcsatornán vezetne tovább helyette a kék négyzetet követve, mely keresztül vezet a Vörös-mocsár Természetvédelmi Területen. Igazi vad tájék, mesébe illő formájú fákkal, mocsarakkal, dombokkal. 4-5 km megtétele után déli irányból érjük el a szakaszunk végállomását jelentő Császártöltés szép, rendezett települését. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Bács-Kiskun-megye"-ben.
|
Petróczi iskola - Back Kápolna - Ásotthalmi erdő - Csorvai erdő - Ruzsa - Kállai erdő - Pálfi erdő - Vágó |
|
2019.02.03. 11:01 |
Szakasz hossza: 27,25 km
Időjárás: szikrázó napsütés, koratavasz, 10°C
Szakasz jelzettsége:kiválóan jelzett szakasz, végig jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, túlnyomóan erdős homokhát, 506 m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az egykori Petróczi iskolától indul utunk(pecsételőhely!!!), mely napjainkban csárdaként működik. Az MTSZ dobozkája a teraszhelyiség egyik oszlopára van erősitve, igy a pecsételés nincs nyitvatartási időhöz kötve. Rövidke forgalmi szünetet kivárva kelünk át a nagyon forgalmas 55-ös úton, déli irányban. Egy homokos dűlőúton haladunk, tanyák sora mellett elhaladva, majd kb. 1,5 km után betérünk az erdőbe. Nagyon szép, madárdaltól zengő fenyvesen keresztül vezet utunk, ahol viszonylag gyakran pillanthatunk meg vadakat, főként dámvadat, nyulat, miközben hol közelebb, hol távolabb kerülünk az 55-ös úttól, melynek zaja igy időnként bezavar a nyugalmas erdei idillbe. Kb. 6-7 km után egy park jellegű(hangulatos pihenőkkel, információstáblákkal) erdőszakaszba érve pillantjuk meg az erdő szélén a gyönyörű Back-kápolnát. A falán elhelyezett tábla tájékoztat arról, hogy ezt a szép épületet a Back család épittette még a 1937-ben, korán elhunyt fiuk emlékére. Visszatérve a sűrűbe, a Felső-Ásotthalmi erdőn keresztül haladunk tovább és utunk kb. 13. km-ben érjük el a hatalmas, az erdőszintből kb. 12-15 méterre kiemelkedő Rúzsafát. A legenda szerint ezen a famatuzsálemen lelt menedéket üldözői elől Rózsa Sándor betyár, aki ezen a vidéken rendszeresen megfordult. A fát szigorúan védik, őrzik, környékét kamerákkal figyelik. Közelében egy hangulatos erdei pihenőhelyet is alakitottak ki, ahol a tűzgyújtás viszont szigorúan TILOS! Innen északi irányba fordulva érjük el ismét az 55-ös utat, majd át is kelünk rajta. Merőben megváltozik a táj jellege. A fenyveseket legelők, puszták, vegyes erdők váltják, ismét sok tanya mellett haladunk el, ahol folyamatos kutyaugatás kiséri utunkat. Utunk kb. 20. km-ében érjük el Ruzsa tiszta, rendezett, hangulatos települését, mely nevét az egykori betyárról kapta, miután annak közelében, a Paplógó tanyán fogták el. A Molnár Büfé kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegző fémdobozkáját, a TV alatt felszerelve, ahol nagyon kedves a kiszolgálás, és vendégszeretőek a helyiek. Északi irányban hagyjuk el a települést, szinte azonnal egy nagyon szép, szintén vadban gazdag fenyvesben folytatva tovább utunkat. Célunk előtt néhány km-rel a fenyvest vegyes erdő, majd szántóföldek váltják, végül 27,25 km megtétele után jutunk el a szakaszunk végét jelentő kocsma-ABC-traffik kombinációnak helyet adó épületegyütteshez Ruzsa-Vágón. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Csongrád-megye"-ben.
|
|