Szakasz hossza: 34 km

 

Időjárás: 28°C, szikrázó napsütés, fülledt nyári meleg

 

Szakasz jelzettsége: jól követhető jelek

 

Szakasz jellege: jórészt erdőben haladó monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval

 

Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bózsváról indul utunk, a Faluház előtti oszlopra van szerelve a kéktúrabélyegzőt rejtő dobozka. Egy rendkívül monoton, fizikálisan és pszichésen is nagyon megterhelő szakasz áll előttünk. Kezdetben nagyon hangulatos erdőkben, kiszáradt patakmedrekben, magasból lefutó patakok partján vezet utunk. Sorban hagyjuk magunk mögött Kishuta, Nagyhuta(pecsételőhely), Vágáshuta(pecsételőhely) településeit. Érdemes itt alaposan feltankolni készleteinket, mert az elkövetkező bő 20 km-en keresztül egyetlen forrással, bolttal, településsel sem találkozunk. A kezdetben hangulatos erdőrengetegek egyre megszokottabb látványként szolgálnak, mind monotonabbnak érezzük a végtelen menetelést hegyre fel, völgybe le. Nagy nehézségek árán eljutunk a Nagy-nyugodó-nyeregbe, ahol továbbra sem vár semmiféle említésre méltó látványosság néhány információs táblán és a kéktúrapecséten kívül. Az utolsó harmada a szakasznak lassan már igazi szenvedéssé kezd változni, értelmetlen le-föl szakaszok váltogatják egymást. Egyetlen valóban érdekes látványossága a szakasznak az út végefelé az ösvény szélén álldogáló, hatalmas Rákóczi-fa. Elérve a Cirkáló-tanyára gyorsan pecsételünk füzetünkbe, aztán erőltetett menetben elvánszorgunk a még kb. 4 km távolságban lévő Makkoshotykáig, hogy az információs tábla falára erősített kéktúrabélyegzővel végre lezárhassuk ezt a rendkívül monoton és hosszú szakaszt. Jogosan tesszük fel a kérdést: "miért is vezet erre a kéktúra??". Persze erre csak találgatni tudunk... A túra során készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(B-A-Z-megye)"-ben.